Linkek a témában:
A kosárfonás már csak nosztalgia
A kosárfonás régen tipikus téli elfoglaltság volt, mellyel a közelgő mezőgazdasági munkákra készültek fel az emberek.
A kosárfonás rövid története Taksonyban
Puklkhorb, kévala, stirckhorb - ismerősnek tűnnek e szavak?
Ha mégsem, akkor, legyen hátikosár, kenyérkelesztő, csirkeborító, a taksonyi kézművesség jellegzetes darabjai.
Cigánypasztoráció Hodászon
A cigány lakosságról az első anyakönyvi bejegyzést egy Michael nevezetű fiú – Michael Theodoros Lakatos és Barbara Tóth gyermeke – 1828. szeptember 30-án történt megkereszteléséről olvashatjuk. Ez az adat arra enged következtetni, hogy a cigányok az 1820-as évek elején jelentek meg Hodászon. Többnyire a cerhari (sátorkészítők) törzshöz tartoztak. A falu határában a dögtemető mellett, földbevájt kunyhókban, putrikban éltek, s ki-ki a mesterségéből (vályogvetés, kosárfonás, késfenés) próbálta fenntartani családját.
Egyszerű, kicsi fonott kosár
Ajándékként, vagy dekorációként is elkészítheted ezt a kis fonott kosarat peddigsínből és peddignádból, nagyon könnyen és gyorsan kész van. Kattints a képre a fényképes útmutatóhoz, a szöveg angolul van, de ez ne zavarjon, a képek alapján el lehet igazodni.
Ősi mesterség: a kosárfonás
Az embereknek mindig szüksége volt kosárféle eszközökre, amelyekben különféle dolgokat tárolt: gyümölcsöt, zöldséget.
Tárolók, tartók, edények
A tartók éppolyan általánosan elterjedtek, és éppannyira az élet alapvető fontosságú kellékei közé tartoznak, mint a vágásra szolgáló eszközök vagy a tűzgyújtási technikák. Nincsen olyan társadalom, melynél ne találnánk tartókat. Néhány csoportnál, így pl. a közép-ausztráliai arandáknál csak kevés, egész kezdetleges tartóra bukkanunk: fából vájt, fakéregből hasított edényekre és növényi rostokból, vékony vesszőkből font kosarakra. Ugyanakkor más csoportok, például a kulturálisan nem sokkal magasabb szinten álló kaliforniai indiánok művészien fonott kosarakat használnak, a polinéziai és melanéziai szigetekről pedig szépen faragott, tetszetős formájú fatálakat ismerünk, nem is szólva az agyagból és fémből készült tartók főleg Afrikában és Dél-Ázsiában ismert különféle típusairól.
Újjászületésről álmodó kosárfonás
Valamikor a kosárfonás és a fűzfavesszőn alapuló dísztárgykészítés jövedelmező, szép napokat megért kézműiparnak számított, hiszen Arad megyében is volt néhány kosárgyár.
Vesszőfonás
fák, bokrok fiatal ágainak sövénnyé vagy használati tárgyakká történő földolgozása. Anyaga fűz-, nyír- vagy mogyoróvessző. A vesszőfonás technikáját a magyarság valószínűleg jóval a honfoglalás előtt ismerte. A durvább munkájú, hámozatlan vesszőt használó kaskötést a folyók, vizes területek és erdők közelében élő falusi lakosság házi munkaként végzi. A hámozott vesszővel dolgozó, finomabb kivitelre törekvő kosárfonás háziipari és kisipari ágazat. Gyakran a vakok kenyéradó foglalkozása. Sövénykerítés, sövényfal, pásztorcserény, kaputábla, lésza, szekéroldal, szekérkas, szögletes gabonáskas, kukoricás kas stb. készül kaskötéssel. Nagyobb szakértelmet kíván a kerekded alakú kéménykürtő, tyúkborító, szárítókas, fáskas, halkas, tapogató, méhkas, szakajtókosár stb. megfonása. Vékonyabb, hámozott, gyakran hasított vesszőből készítik a különféle alakú, nagyságú és rendeltetésű kézi kosarakat, valamint a fonott bútort. A kerek tárgyaknak előbb a fenekét kötik meg, ebbe tűzdelik a bordákat, a formát és a szerkezetet biztosító vastagabb vesszőket és a felső perem felé haladva végzik el a fonást. A vesszőfonáshoz a munka rögzítését szolgáló egyszerű állvány szükséges. A szekérkas készítésénél pl. alacsony lócaformájú lyukasfát, a kosárkötéshez kétlábú kutyafát használnak. A vesszőfonás általánosan használt szerszámai a különböző nagyságú kések, a kb. 40 cm hosszú, elkeskenyedő kaskötővas és a feleakkora hegyesebb szurkáló, amelyekkel a vesszők bujtatását végzik. – Irod. Sajóvölgyi G. Péter: A dorogmai vesszőmunka ipar (Ethn., 1895); Végh József: A kaskötés Békésben (Népr. Ért., 1939); Csalog Zsolt: A magyar népi fonástechnikák típusai (Ethn., 1962); Csalog Zsolt: A kosárfonás ún. spiráltechnikája a magyar nyelvterületen (Népr. Ért., 1963)
Meghatározás
A kosárfonás mesterségének bemutatása, alapok